Eseménynaptár

h k sze cs p szo v
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 

Hírlevél feliratkozás

2017. március 18.

Vízfestők 25 - Jubileumi kiállítás

Időpont: 2017. február 18. 11:00 - 2017. április 02. 18:00
Helyszín: Művészetek Háza

 

„VÍZFESTŐK 25”
Jubileumi kiállítás
 
Megnyitja:
P. Szabó Ernő művészettörténész
Közreműködik:
Lozsányi Tamás orgonaművész
Moderátor:
Csötönyi László
 
Kiállítók:
Akiram, Bálint Ádám, Balogh Géza, Benes József, Bikácsi Daniela, Bukta Imre, Butak András, Csala Ildikó, Csath Annamária, Csurka Eszter, Fehér László, Fischer Balázs, Foky Éva, Gaál József, F. Balogh Erzsébet, Földi Péter, Györgffy Sándor, Harmati Zsófia, Herbert Anikó, Hévízi Éva, Ikafalvai Farkas Béla, Jozefka Antal, Kádár János Miklós, Kis Sándor Lajos, Kopócsy Judit, Kovács Péter Balázs, Kováts Albert, Kőnig Frigyes, Krajcsovics Éva, Láng Eszter, Légrádi Viktor, Lobler Ferenc, Lóránt János Demeter, Lous Stuijfzand, Luzsicza Árpád, Madaras László, Magyar Gábor, Magyar János, Magyar Jószef, Mayer Berta, M. Novák András, Molnár M. György, Pokorni Péter, Revák István, Rómer Ilona, Sóváradi Valéria, Stefanovits Péter, Székhelyi Edith, Szilágyi János, Szily Géza, Szütcs Miklós, Újházi Péter, Ványai Magdolna, Végh András, Wanger János, Zilahi Ica Mária, Zöld Anikó
 
Megtekinthető: 2017. április 2-ig.
 
Cím: Művészetek Háza Szekszárd, Szent István tér 28.
Info: www.szekszardagora.hu, Tel: 74/511-247
Nyitva tartás: kedd-péntek 10.00-19.00
szombat-vasárnap 10.00-17.00
(A kiállítás hétfőn zárva tart.)
 
Szily Géza: Begóniával teli kert kutyával

Szabó Dezső Művészeti Ösztöndíjasok Kiállítás

Időpont: 2017. február 24. 17:00 - 2017. április 04. 20:00
Helyszín: Bakta terem

 

Az emberi és a mesterséges határvidékén járunk. Az élő és a halott mezsgyéjén. Szabó Ottó installációja egyszerre feszeget aktuális és örök érvényű kérdéseket. Aktuális, amennyiben a robotika és a mesterséges intelligencia a robbanásszerű, exponenciális fejlődés küszöbére ért, és örök érvényű, amennyiben ezen a küszöbön kénytelenek vagyunk megállni, és újfent szembesülni a legalapvetőbb kérdésekkel: mitől emberi az emberi, önmagában való érték-e az élet, az ember áll-e a teremtés középpontjában, van-e egyáltalán lélek – és még sorolhatnánk azokat a kérdéseket, amelyekbe évezredek óta törik bele a bicskája minden gondolkodó lénynek. Az ember a kezdetektől fogva a maga helyettesítésére alkot gépeket. Eleinte csak egy-egy funkciót váltottunk ki vele, aztán egyre többet. Az, hogy a robotika egyik meghatározó fejlődési irányát a humanoid robotok jelentik, mára nem a tudományos-fantasztikum területére tartozik: ez már a mi valóságunk. Szabó Ottó ültetvényese az ember utáni világot képviseli. Életet, fényt hív elő a sötétségből, terméketlenségből: ő a poszt-humán földműves. Ténykedését nézve elgondolkodunk: miért gondoljuk, hogy az élet pusztán szerves, biokémiai keretek között értelmezhető? Mi teszi élővé az életet? És mi különböztet meg bennünket egy géptől? Az értelem? A lélek? A kettő ugyanaz vagy egymásból következik? Ha mindaz az apokaliptikus romhalmaz, amit majd az emberiség maga után hagy, életre, saját öntudatra ébred, miben különbözik majd egy individuum, egy egzisztencia az emberihez képest? Az értelem szükségszerűen kitermeli majd ugyanazokat a kérdéseket, amelyeket mi sem tudunk sem megrágni, sem kiköpni. Hiszen minden elme ugyanazokba a falakba ütközik. Nézhetjük együttérző leereszkedéssel Robotto rozsdamarta telepesét, ahogy mechanikus Sziszüphoszként értelmetlen célok felé törekszik, de nem tagadhatjuk, hogy ugyanolyan bénultan és megütközve torpanunk meg, mint ő, valahányszor e kérdésekkel szembetaláljuk magunkat.

Falvai Mátyás

up